Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kezek tánca,a táncban!

2011.03.20

 

Kezek tánca, a táncban?

"A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag,maga a mozdulat lehel bele lelket." (Charles Baudelaire)
"Amikor táncolsz, megengedheted magadnak azt a fényűzést, hogy önmagad légy." (Paulo Coelho:A portobellói boszorkány )

A világ egyik legrégibb, és a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca az orientális tánc. Eredeti arab neve: Raks Sharki, szó szerint azt jelenti, hogy a "Kelet tánca".
Ennél a táncnál fontos kiegészítő a fátyol: ez egyrészt iszlám hagyomány, másrészt elérhetetlenné és titokzatossá teszi a táncosnőt, egyben tiszteletet, kiváncsiságot ébreszt iránta. Általában a meseszerűséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele.
Az első "nyugati" nevet a franciák adták, amikor a XIX. században a Közel-Keletre utaztak, és mivel az európai táncokban addig ismeretlen volt a törzs és a csípő külön mozgatása, tévesen "danse du ventre"-nek nevezték el, amelyet az angol tükörfordítás "bellydance"-re, a magyar pedig hastáncra fordított. Sajnos a név egy téves szókép, hiszen az orientális táncban a táncos egész teste mozog, beleértve a nagyon tipikus fej, váll és mellmozdulatokat, amelyeket lágy karmozdulatok kísérnek.
Az érzelmeket, a tánc lelkét a kézmozdulatok mesélik el, ezért a táncosok fontosnak tartják a kézre, a kéz, kar mozdulataira terelni a figyelmet.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

A különböző szóló formák közé tartozik a népszerű, modern egyiptomi tánc (háremek tánca), amely visszafogott, tartózkodó, ugyanakkor áradó és elegáns, a művészibb, kecsesebb vonalat képviseli, ahol a táncos fátyolba rejtett pálcákkal hosszabbította karját, s tette légiesebbé mozdulatait, vagy réz-karmokkal emelték ki ujjaik hosszát.

A török Oryantal a legcsillogóbb és mind közül a legnagyobb helyigényű tánc, játékos és erőteljes, kardokkal, botokkal, gyertyával egészítették ki a kézmozdulatokat.

A libanoni és arab változatot művelő táncosok előszeretettel díszítették kézfejüket, ujjaik végét hennával, így jobban láthatóakká váltak a mozdulatok

Japánban a gésák táncában is előszeretettel használták a legyezőket, a kézmozgás hangsúlyozásában.

A hastánc mint ősi termékenységi tánc a cigány-kultúráknak is része, később a vásárok látványosságává vált - stílustól függően használnak a táncosnők ujjcintányért, boka, csuklócsörgőt, csörgődobot a figyelem felkeltésére.

A különbözőségük ellenére egyben hasonlítanak is a táncok, a mozdulatok, a kézmozdulatok bárhol a világban, a maguk módján a nőiességet sugározzák.

Hollywood is felfedezte a sejtelmes táncot, ki ne emlékezne a legyezőtáncra, amikor az előadóművész meztelen testét a tánc során két hatalmas legyezővel takarta el.